Messze ring a nyár

Fakó emlék már

Ez maradt az évek során

A többit őrzi a táj

Útra kelhetsz , hogy megkeresd

az elveszett régi kincseket,

Mert íly ritkaságot elhagyni nem lehet.

Elindultam hát,

Hogy lássam rám mi vár!

Száraz cipó,

Egy pár saru ami az útra jár

Cipótlanul éhesen,

Cipőtlenül fázva járok

Mondd miért súlyt ez a szörnyű átok?

Ha kell egy kis friss lé

Skalpold meg a narancsot

Kell egy kis felüdülés

Ne várj külön parancsot

Én sem vagyok gerezdológus

Mégis narancsra vetem magam

felfalom a gerezdet nomban

lehet akár vérnarancs

Ilyen a politikai fuvallat,

Szakajcs hát egy narancsot

Ez most a sikk,

Ez az új hullám

Neked van e narancsod?

Én korszerű vagyok

Narancs nélkül nem alhatok

Lefekvés előtt magamba gyűrök

egy lédús hatalmas narancsot!

 Skalpold meg a narancsot

Ne várj külön parancsot!

A-ha

Nem csoda hogy élünk

Hisz megszülettünk idejekorán

Nem kérdés már a létünk

Ez egy visszavonhatatlan nagy talány.

Messze felbúg az árny...

A magunkról alkotott képünk

kicsit homályos vagy furcsa tán

nem marad más csak a ﭿﭭשּׁ◊

naponta borul ránk

cserepes a szánk

Nem csoda hogy élünk

Hisz megszülettünk idejekorán

Nem kérdés már a létünk

Ez egy visszavonhatatlan nagy talány.

Messze felbúg az árny...

Naponta borul ránk.

Cserepes a szánk

Messze felbúg az árny

Halk zene, omló sötét

Fényes képek lépnek eléd

Bágyaszt a táj

Nincs határ

Fölöttem a matt magány

Elporladt a láthatár

Nincs tovább

Faragatlanság.

Emberek és Korszakok

Egymás után miért voltatok?

Zsémbes világ..

Múltad vár!

A létező, s az árnyvilág

S árnyak léteznek csupán

Hogy lehet így a föld kerek?

Árnytól súlyos pillanat

Fától fáig hogy halad

Föld, gondolat mélyen

Megfagyott, halott remény pihen

Szép kép

Talán él

Széttép a lét

Áttetsző álomvilág

Csillagokból illatpermet

Szubtrópikus bíborsejtek

Szép kép

Talán él

Széttép a lét

Áttetsző álomvilág.