Leltározni kellett volna a rendszerváltozás után mindenkinek és mindenhol. A találmányok terén a Magyar Feltalálók Egyesülete elvégezte ezt a munkát. Sőt készültünk a nagy leltárra, egy világkiállítás megrendezésére Budapesten. Sajnos abból semmi sem lett, az alkalomra készülő műveinket azért később más rendezvényeken bemutatták a magyar feltalálók.

Egy kiállítás képei, avagy a majmok és a ketrec

(Írta Vedres András 1991-ben)

A Magyar Feltalálók Egyesületének első nagy terve látványosan 1991-ben megvalósult. Megnyílik az INVENCIÓ ’91 Találmányi Kiállítás a vásárvárosban Budapesten. Nem egészen két hónap alatt jött össze a kiállítandó anyag: több mint 400 új műszaki alkotás.

Mit jelent ez a szám? Nyilván csak azok közül jelentkeztek, akik értesültek. Meghirdettük a „Patent” első számában, melyet elküldtünk 1000 tagunknak és további 3000 feltalálónak, szabadalmi ügyvivőnek, 300 vállalatnak, intézménynek. Több újság híradására és néhány fizetett hirdetésünkre is jelentkeztek. Meglepően hatékonynak bizonyult a Kossuth rádió Vasárnapi újságjában, hajnalban felolvasott levelem, jelezve a műsor népszerűségét és utalva a hallgatóság összetételére. A kiállítók fele az OTH korábban meghirdetett pályázói közül került ki. A másik 200 azok, akik nyomban vállalkoztak a bemutatásra bizonyítva az azonnal mozgósítható alkotóerőt. Büszkélkedhetünk ezzel a képpel, de örvendetes a társadalom számára is.

A romok

Körülöttünk a rendszeromlás törmeléke. Egy rendelten romhalmaz, közöny, fásultság, szemét és szegénység. Sunyi guberálók, tömött zsebű ravasz alkuszok és a másét árulók hada unottan turkál, áldozatát lesve. A romok mögött hiábagyárak, gazdaságok. Kéményeik veszteséget füstölögnek, traktorai ráfizetést vetnek. Az odvas – kopott homlokzatokon a büszke csillag hely fehérlik, de belül, bár lankadt hévvel, de a régi aláírásokkal kőnyomatos feljegyzések röpködnek az egyik íróasztaltól a másikig. Csak az írógépnél álmodó Ritácska értékeli a nagy változást: már megint hibázott: Tisztelt......elvtárs úrra kell javítani. Ezt látja a munkagödör és kocsma közt tántorgó. Langyos söréből feltekint, majd a képernyőre sandít, hörpint egyet, és azt mordulja: Kádár alatt jobb vót.

Ez a kép lehet, hogy lesújtó, de minket lapátolásra kell ösztönözzön. Annál is inkább, mert a pókhálós nyikorgó kapukon át elvétve jött ki hozzánk műszaki alkotás.

A lapátolás

A romoktól nincs újjáépítés. Amíg körülöttünk az igazi értékeinket elfedi a Moszkvát kiszolgáló régi rend összeomlott maradványa – addig csak az anarchiának, majd egy diktatúrának van esélye szemben egy demokratikus renden alapuló gazdasági, fellendülnek. Nem kíván bizonyítást, hogy alapvető érdekünk egy pezsgő gazdaság, mert a műszaki alkotások és alkotók lételeme az Egyesületünk működésese pedig csak egy demokratikus rendben megengedett, így a Magyar Feltalálók Egyesülete ezennel lapátot ragad és segít mindazoknak, akik el kívánják és el is képesek takarítani a régi rend romjait. Segíteni van erőnk. Az elmúlt közel két év – egyesületi létünk – bizonyítja, egyre szervezettebbek lettünk, erőink gyarapodtak. Többek véleménye szerint az egyik legjelentősebb társadalmi önszerveződéssé váltunk. Számolhatnak velünk!

A négyszázak

A bűzlő maradék között itt-ott már tisztára söpört magyar gyárudvarok, viruló kertek, hívogató harangszó. Udvarias boltos, szorgos munkás, okos mérnök, rátermett vezető, rámenős üzletember. Elkötelezett értelmiségi, becsületes politikus, szolgáló hivatalnok és szabad művész teszi a dolgát. Már kitapintható a polgári lét. Innen jött a négyszáz kiállító legtöbbje.

Szellemi felüdülés volt irodánkban heteken át napestig állnom a rohamot. Forrt az élet körülöttünk. Ötleteket cseréltünk, fél szavakból is értettük egymást. Pedig volt a százak között pár tucat „nehéz ember”. Öreg, megfáradt. A kovács andrási idők alkotója és nagy tanúja. Aki megszokta, hogy egy feltalálónak állandóan a keserves sorsával és aktatömeg bizonyítékaival illik érvelnie. Az aktákat mindig unottan félrelöktem és az alkotásra tereltem a szót. Közöttünk ők is hamar megértették, az ilyen típusú feltalálót a kádári évek sajtója szülte. Az igazi alkotóra az jellemző, mindig feltalálja magát. Végezetül aztán nem kesergett senki, mindenki tenni akart, a nagy többség önzetlenül a közös célt, az alkotóerő felszabadítását szolgálva.

Az önzés a minél nagyobb kiállítási terület és fényesebb bemutatási mód birtoklási vágyában mutatkozott meg. Egyesek nem voltak képesek elfogadni a bíráló bizottság döntését, a megítélt helyet és lehetőséget illetően. Figyelmen kívül hagyták szűkre szabott kereteinket: a hatszáz négyzetmétert és az ötmillió forintot. Nevettünk inkább, mint bosszankodtunk azon a pályázón, aki egyszer fasisztának, míg más alkalommal bolsevik kövületnek kiáltotta ki a bírálókat döntésükért. De végül is a nagy többség mindent megértett.

A világkiállítás

A Magyar Feltalálók Egyesülete a Budapest-Bécs világkiállítás megrendezését kezdettől fogva támogatta. A MAFE alapító tagja a Világkiállítási Fórumnak, amely gazdasági és polgári önszerveződésekből jött létre, a rendezvény kiharcolására. Az érdekünk az, hogy 1995-ben a magyar szabadalmi jog centenáriumát hazánk fővárosában egy Találmányi Világkiállítás – az INVENCIÓ ’95 – megrendezésével üljük meg. Ez az esemény méltó része lenne az EXPO-nak.

Vegye számba a tisztelt olvasó, mivel is büszkélkedhetünk a világ előtt, mit is mutathatunk meg? A válasz egyszerű.

A szent koronában testet öltő tizenegy évszázados történelmünket, melynek súlypontja, hogy évszázadokon keresztül egészen napjainkig a keresztény Európa vérző végvára voltunk. Mutathatjuk a hitszegés nélkül becsülettel vívott harcainkat, melyekben sokszor a megsemmisülés határáig jutottunk, de mindig volt feltámadás, mert a magyar emberben – aki félig kun, félig székely és tót, oláh, ruszin, horvát, szlovén, szerb, német és egy kicsit – rejlik egy istenadta képesség, az alkotóerő, ami ha hittel is párosul, csodákra képes. Hát ez az, amire büszkék lehetünk.

Ennek eszmei és tárgyiasult megnyilvánulásaira a tudomány, a művészetek és a technika méltón világhíres vívmányaira, alkotásaira és az alkotókra. Fordulna csak a mi területünkre, a Nobel-díjasainkra, nagy felfedezőinkre és feltalálóinkra és talán ránk, ma élő és alkotó feltalálókra. Mindez – egy gyűlésen – kissé sokkoló stílusban úgy fogalmaztam meg: mi leszünk azok a majmok, amit az EXPO-n mutatni lehet, érdemes és kell. Ezt támasztják alá a négyszázak az INVENCIÓ ’91 kiállításon.