Vadász József mérnök, a MAFE tagja, Géniusz díjas feltaláló életének 67. évében hosszú,
bátran viselt betegség után 2006. május 11-én elhunyt.

Kedves József!

Vártam a jelentkezésed, hogy mivel rukkolsz ki a hatodik GÉNIUSZ kiállításra. Tudod, már megszoktuk Tőled az alkalomra feltalált elmés játékokat.
A magyar szabadalom centenáriumán 1996-ban, az első GÉNIUSZ kiállítás egyik nagy slágere volt a logikai játékod. Szerintem az sokkal jobb, mint a Rubik-féle kocka, mert a gyakorlatlanok bántó sikertelenségét jól oldja a Te játékod "szétszedhetősége".  Az idők során a piacon a Te kockád "Vadász-kocka" néven jött divatba. Viseli a találmányod a nevedet, mint egy gyermek.

Nem mondtam eddig neked, hogy a Vadász-kocka a kitűnő mérnöki munka példája. Az elemi kockák rugalmasan és határozottan, úgy csusszannak ide-oda, mintha maguk lelnék meg az új helyzetüket. Mindez tized milliméteres tűréseken, és az enyhén domborodó, megfelelően rugalmas oldallapocskáknak köszönhető, amelyeket jól megálmodtál.

A századforduló GÉNIUSZ kiállítására találtál fel egy taktikai játékot.  Az első ránézésre egyszerűnek tűnik, de ha játszik vele valaki, akkor megízleli a benne rejlő taktikai mélységeket. Tudom, egy játék szórakoztasson, de ez tanít is. Fejleszti a térlátást, a kombinációs képességet. Bevallom neked, hogy megszerettem ez a táblajátékot. Büszke vagyok Rád, mert a kockád mellet ezzel is sikert arattunk külföldi találmányi kiállításokon.

Azzal kezdtem, hogy vártam a jelentkezésed az új műveddel, és helyette boríték jött fekete csíkkal, benne a hír: visszaadtad alkotó lelkedet a Teremtőnek. Akkor rádöbbentem, hogy nekünk itt ennyi jutott belőled. Mindent, mit hagytál igyekszünk jó gazda módjára megbecsülni, nem véka alá rejteni, kamatoztatni. Ugye Te is így akarod barátunk?

Megbocsátod nekem, ha nem kísérlek ki utolsó földi utadon, május 29-én 9.45 órakor Rákospalotán a Köztemetőben, mert tagtársaid találmányait fogom aznap Belgrádba vinni bemutatóra .

Rád gondolva maradok,

Barátsággal:

Vedres András